Az egész ott kezdődött, hogy azt hittem, jó vagyok filmekből, de aztán nemrég belefutottam a neten egy 2017-re szóló filmes kihívásba, és kiderült, hogy valójában nagyon keveset ismerek. Egy tipikus lista ez, ahol az év minden hetén egy-egy előre megadott filmes műfajhoz, rendezőhöz vagy mozgalomhoz kötve kell kiválasztani egy filmet, megnézni, majd véleményezni azt. Ezek között akadnak ismert alkotások, de olyasmik is felbukkannak, amelyeket nemhogy a multiplexek világában, de még a jólszituált művészmozikban se sűrűn látni. Ennek a kihívásnak a naplózása ez a blog.

Filmek kerülnek majd elő, és közülük jó néhány talán soha nem is akart mást, csak a lehető legolcsóbb módon, gátlástalanul szórakoztatni a közönségét, de hátha olyan alkotásokról is lesz szó, amelyek nagy mesterművek, noha létezésükről csak az igazán elszánt és mániákus rajongók tudhatnak. (Ahogy haladtam előre a listán, úgy lett amúgy egyértelmű, hogy magyar nyelven a blogszférában egész nagy szakirodalma van rengeteg filmnek ezek közül… továbbvezetésként lásd az oldalsáv linkjeit)

Albert Pyun, Shaw Brothers, Cannon Group, nunsploitation – ilyesmi fognak a 2017-es filmnaplóban, a Cult 2017 név alatt szerepelni.

Ha őszinte akarok lenni, a címszavak egy jelentős részéről jelenleg halvány fingom sincs, hogy micsodák, pedig mondom, bírom a filmeket. Szóval jó kérdés, hogy mi lesz a dolog vége, végigszenvedem-e ezt az 52 hetet, vagy előbb-utóbb beránt az underground. Mondjuk heti egy filmet letolni, azért az nem a világ vége.

Kb. ilyesmit jelent a szubverzió is: a berögzült szokások felforgatását, a süllyesztőbe került alkotások felkutatását, új kedvencek avatását, a régiek újranézését és újragondolását. Így biztos lesznek még írások másról is menet közben, a kihívás kapcsán felmerülő, azt kiegészítő egyéb filmekről, rendezőkről stb. Majd ahogy kedvem tartja. Ami biztos, hogy ez egy blog :)).

Menetrend:

#1 – Ozploitation
#2 – Bruno Mattei
#3 – Anime
#4 – Olasz horrorok
#5 – Shaw Brothers
#6 – Giallo